Tartalomjegyzék
A szegfűgomba (Marasmius oreades), más néven mezei szegfűgomba, egy kedvelt, ehető gombafaj, amely főként réteken és füves területeken található meg. Finom íze és enyhén fűszeres aromája miatt a konyhában széles körben használják, különösen levesekben és pörköltekben.
Kedveli a nyílt, füves területeket, leggyakrabban réteken, legelőkön és gyepes helyeken fordul elő, de időnként parkokban vagy kertekben is találkozhatunk vele. Jellegzetes „boszorkánykörökben” nő, ahol kör vagy félkör alakban sorakoznak a gombák. Áprilistól októberig terem, főként nedves időszakokban, és különösen csapadékos tavaszon és ősszel található meg nagyobb számban.
Értékes tápanyag- és vitamintartalmának köszönhetően különösen kedvelt alapanyag a konyhában.
A szegfűgomba főbb jellemzői
A szegfűgomba kalapja kicsi és finom, átmérője 2-6 cm között változik. Színe világosbarnától barnás-krémszínűig terjed, és enyhén szív alakú vagy púpos, széle pedig finoman hullámos. Kalapja idővel laposabbá válik, és esős időben átmenetileg sötétebbé is válhat. A tönkje vékony, rugalmas és szívós, ami megkülönbözteti az egyszerűen törhető gombafajoktól. Lemezei ritkák, világos színűek, és a kalaphoz hasonlóan krémszínűek vagy halványbarnák.
A mezei szegfűgomba vitamin- és tápanyagtartalma
A szegfűgomba értékes fehérje-, rost- és ásványi anyag forrás. Jelentős mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat (B2, B3, B5), valamint antioxidánsokat és kisebb mennyiségben A-vitamint is. Alacsony kalóriatartalma miatt könnyen beilleszthető különböző étrendekbe, és emésztést elősegítő rosttartalma szintén hasznos az egészséges táplálkozásban. Ezenkívül jó forrása az esszenciális aminosavaknak, ami ritka a vadon termő gombák körében.
A szegfűgomba felhasználása
A szegfűgomba kellemes, aromás, enyhén fűszeres íze miatt a konyhában sokféleképpen használható. Leggyakrabban levesek, pörköltek és mártások alapanyagaként használják, de pirítva is finom. A tönkje rugalmas és nehezen fő meg, így gyakran levágják, és csak a kalapot használják fel az ételekben. Szárítva is elérhető, mivel aromája és íze jól megmarad, így hosszabb ideig tárolható és különféle ételekhez adható. Szárított formában a gomba kiválóan alkalmas fűszerként is.
Megkülönböztetése a hasonló, mérgező fajoktól
Bár a szegfűgomba viszonylag könnyen felismerhető, gyűjtésekor figyelni kell a hasonló, mérgező fajokra, például a Clitocybe és az Inocybe nemzetségek egyes fajaira. Az egyik gyakori összetévesztési lehetőség a parlagi tölcsérgomba (Clitocybe dealbata), amely mérgező és hasonló megjelenésű, de általában szürkés vagy fehéres színű, míg a szegfűgomba világosabb, melegebb árnyalatú. Fontos tehát a gondos azonosítás és a gombaszakértő segítsége, ha nem vagyunk biztosak a faj beazonosításában.
Érdekességek
A szegfűgomba rendkívül ellenálló, és a száraz időszakok után is újra életre kelhet. Ezért az öreg, kiszáradt példányok is „feléledhetnek”, ha ismét nedvességet kapnak. Ez egy különleges tulajdonság, amely ritka a gombák világában, és részben a nemzetség nevében (Marasmius) is utalnak rá, ami görög eredetű, és „el nem hervadó”-t jelent.
Összességében a szegfűgomba egy kedvelt, ehető gombafaj, amely ízével és sokoldalú felhasználhatóságával értékes szereplője a konyhának, ám gyűjtésekor fontos a hasonló, mérgező fajoktól való alapos megkülönböztetés.
Arra figyeljünk, hogy csak hatóságilag ellenőrzött, biztosan ehető gombát fogyasszunk. Válasszunk fiatal példányokat, melyeket minél előbb fel is használunk. A gomba ugyanis megfelelő tárolás mellett sem tartható el túl sokáig, de remekül fagyasztható.
Valamennyi fajtára vonatkozik, hogy nem szabad túl sokat enni belőle, mert a gombafonal kinint tartalmaz, amelyet a szervezetünk nem tud hasznosítani, ez pedig megnehezíti az emésztési folyamatot. Éppen ezért nem ajánlott babáknak sem a fogyasztása 1 éves kor előtt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gomb%C3%A1k
Vissza a kategória cikkeihez